 |
Önműködik vagy ön működik?
Megjelent: Az Entrepreneur - Az Üzlettárs, 2006 Július-augusztus, 61-62. old.
Ha nem működik ön nélkül a cége, akkor ön nem vállalkozó, hanem saját maga alkalmazottja!
Ha egy cég - itt és most - nyereséges, az egy szinten túl kevés. Önműködőnek is kell lennie. Mert ha a vállalkozás számunkra életforma, és nem kényszer, ha vérbeli vállalkozók, nem pedig egyszerű önfoglalkoztatók vagyunk, akkor cégünknek nélkülünk is kell tudnia működni! Mert ha az ember mindig jelen van a vállalkozásában, akkor azt nem vállalkozásnak hívják, hanem - állásnak.
Oly sokan tartják magukat vállalkozónak… Talán azért, mert birtokolnak egy céget, amelyben üzleti tevékenységet folytatnak. Sokan közülük csak saját maguk alkalmazottai. Miben áll a karrierjük? Létrehoztak és fenntartanak maguknak egy munkahelyet. Persze, tulajdonosok, de ez csak egy jogi fogalom. Üzleti értelemben alkalmazottak (ez különben ugyancsak egy jogi fogalom). Az ilyen emberek tehát nem tulajdonosként irányítanak, hanem alkalmazottként. Mert a vállalkozás, a cég irányításnak - a szó gyakorlati, üzleti értelmében - semmi köze a joghoz!
Az alkalmazott
Mi az alkalmazotti mentalitás legbiztosabb jele? Kérdezzünk meg egy cégtulajdonost, hogy mi a terméke. Hogy mint vállalkozó, mit állít elő? Ilyenkor nagy valószínűséggel - szinte teljes biztonsággal - magától értetődően a cége termékét említi. A pallérozottabbak ennek általánosított formáját mondják, például azt, hogy „elégedett vevő”, „a kifogástalan szolgáltatás” stb.
Vagyis a tulajdonos, a vállalkozó azonosítja magát a vállalkozása termékével. Ezért van az, hogy lelkesen és nagy elánnal a vállalkozásában dolgozik, csak csinálja, csinálja, csinálja… Mint egy jó alkalmazott, aki által - és nem nélkül - kell működni a cégnek.
A vállalkozó
A vállalkozó - aki nem csak jogilag az, hanem üzletileg is - irányítaná cégét, akkor azt mondaná: „az én termékem a vállalkozás!”
Ez más, mint a vállalkozás terméke! A tulajdonos, a vállalkozó ugyanis egy jól működő vállalkozást hoz létre: ez az ő terméke. Attól működik jól, ha nyereséges, tervszerűen és folyamatosan növekszik és - önműködő! Tehát a jó cég kritériuma, nem a nyereség vagy a növekedés. Ebből az következik, hogy ha csak ennyit tud egy cég, akkor az még nem fejlődés (bár sokak számára az, és ennek elérése is nagy munka).
A tervszerűség azt jelenti, hogy nem véletlenül - a vakszerencse jóvoltából vagy a kedvező körülmények hatására - jön létre nyereség. Ha a folyamatosság is megvan, akkor már a tervszerűség sem lehet a véletlen műve. De ez még csak növekedés. A fejlődés több, mint növekedés - ez a többlet pedig nem más, mint az önműködés.
Ha egyedül vagyunk (önfoglalkoztatóként dolgozunk), akkor is lehet szempont az önműködés. Ekkor a vállalkozásunk csak a kezünket foglalja le, az agyunkat nem.
Tehát az önműködés nem jogi megközelítés, mert a jog csak az látja önműködésnek, ha van egy ügyvezető alkalmazottam - szerinte ekkor már nem a cégemben dolgozom, nem alkalmazom magam.
Így az önműködés mindenféle méretű cég esetében lehet elérhető. Tehát, nem a méret növekedése a garancia a cél elérésére. Ha nem vigyáztunk, nem önműködő céget, hanem csak egy szép, nagy mókuskereket hoztunk létre. Futhatunk benne jókat, mint bármelyik alkalmazottunk! És nem szállhatunk ki: saját vállalkozásunk foglyai vagyunk - hiszen nélkülünk a cég összeomlik.
A cél: a szabadság
És itt jön az önműködés lényege! Nem azért kell dolgozni rajta, hogy aztán kiszálljunk. (A kiszállás különben tipikus alkalmazotti vágy.) Azért kell megteremteni, hogy szabadok legyünk - ne vállalkozásunk rabjai. Ha a cég önműködő, akkor szabadon dönthetek arról, hogy kiszállok, vagy továbbra is benne dolgozom. Ha a kiszállást választom, akkor a „gép forog, az alkotó pihen”. Ekkor valóban pihenhetek, mert nyugodt lehetek, hogy a cég nélkülem is működik (mint egy „pénzgyár”). De persze nem pihenek, mert új, más, izgalmas és eredménnyel kecsegtető üzleti lehetőséggel tudok foglalkozni - elvégre vállalkozó vagyok!
Úgy is kiszállhatok, hogy „tokkal, vonóval” eladom a céget. Ekkor büszkeséggel tölthet el, hogy jó árat kapok érte - hiszen egy jól megcsinált cégen adok túl, nem egy süllyedő hajóról próbálok szökni.
Viszont az is lehet, hogy eszem ágában sincs kiszállni. Mert szeretem és értem a szakmám, ami a vállalkozásom termékének előállítása (és a hozzá kapcsolódó tevékenységek valamelyikét is). Ekkor sem árt, ha vállalkozóként közelítek vállalkozásomhoz, mert ekkor is valaki azért megveszi a céget. Én, magam • hiszen csinálom azt, benne dolgozom. Ugye nem árt, ha ekkor is jó üzletet csinálok? Tehát ekkor meg szempont az, hogy „fele annyit dolgozom és kétszer annyit keresek” - és ezt ráadásul évente elmondhatom! Ekkor egyre könnyebb lesz a saját vállalkozásomban dolgozni, és nyugodt lehetek, hogy ez nem megy a bevétel rovására. Amúgy ezt nevezik hatékonyságnak.
Ha nemcsak nyereséges, hanem önműködő céget is tudok csinálni magamnak, akkor megvalósítottam azt, hogy a vállalkozásom, a cégem az életemet szolgálja és nem fordítva, azaz nem vagyok a vállalkozásomnak, cégemnek alárendelve. Nem beszélve a családomról, az alkalmazottaimról! Nekik is érdekük, hogy jó terméket - vállalkozást! - állítsak elő.
Hogyan csináljam?
A dolog nagyon is egyszerű. Csak egy dologgal kell foglalkozni: a céggel. A vállalkozáson dolgozni könnyű, a vállalkozásban dolgozni fáradságos és bonyolult, hiszen hol így, hol úgy, hol amúgy lehet a nyereséget előállítani. Nincs megállás, a körülmények állandóan változnak, állandó mozgásban kell lenni.
Ezért nem irigylésre méltó az alkalmazott munkája. Ezért akarnak ők kiszállni, vagy indítanak saját vállalkozást - hogy „önállóak” legyenek. Csakhogy mivel tőről metszett alkalmazottak, az gondolják: „Ha jó vagyok a szakmában, akkor jó leszek majd az abban a profilban indított vállalkozásban is.” És folytatják alkalmazotti életüket - immár a saját vállalkozásukban. Jogilag vállalkozóvá váltak, üzletileg, menedzsmentszempontból nem.
És mivel gondjaik vannak a vállalkozásukkal - hisz az egy másik szakma - néha rést nyitnak az ajtón. Legtöbbször egy másik alkalmazott (egy másik hozzá hasonló vállalkozó is lehet) teszi be ekkor hozzá a lábát. Valamit használ is a ténykedésük, és még jól meg is értik egymást - hiszen alkalmazott beszél alkalmazotthoz. Az összehozott növekedést például mindketten fejlődésnek tekintik Szabadságot a vállalkozó nem a vállalkozásában, hanem csak a vállalkozáson dolgozva szerezhet Azért megoldás ez, mert az önműködő cég nemcsak az ő érdeke, hanem a családjáé, a cégében dolgozó alkalmazottaié, a fogyasztóié. Mindenkié. Elvégre az a megoldás, ami fennmarad, hosszú távon működik! Az önműködő cég ilyen. Az öné is ilyen?
|
 |
|
