Profit + szabadság
Megjelent: Üzlet&Siker, 2003/3 sz. Április, 44-45 old.

"Halló, itt a főnök beszél. Szükségem van a pihenésre, ezért most három hónapra elutazom, csak folytassátok, amíg visszajövök!" El tudja képzelni a munkatársát a vonal másik oldalán? És Önmagát most - amikor erre gondol? Bizonyára azt mondanák ez lehetetlen! Mindketten éreznék, ha ezt megtenné és három hónap múlva visszatérne, cége helyén csak egy üres, gazos autóparkoló lenne.
A vállalkozó számára az igazán nagy kérdés az, hogy vajon lehetséges-e úgy irányítani a céget, hogy az ne csak nyereséges legyen, hanem a saját szabadságát is megteremtse. Egy olyan életet, melynek része a vállalkozás - és nem fordítva. Vannak ilyen sikeres vállalkozók, akiknek nemcsak pénzük van, szabadságuk is. Azt teszik, - a vállalkozásukban is - amit szeretnének és nem azt, amit kell. De vajon hogyan lehet ilyenné alakítani a vállalkozást? Hogy ne csupán munkahely legyen, hanem egy olyan vállalkozás, amit érdemes csinálni. Érdemes, mert megtérül a befektetett pénz, munka, erőfeszítés - és mindez örömet, megelégedettséget, élvezetet jelent. Az ilyen vállalkozás tehát nem utópia, egyeseknek létezik is! Létrehozásához viszont - M. Gerber szavaival mondva - nem a vállalkozásban kell dolgozni, hanem a vállalkozáson! Más szóval, nem a munkára kell koncentrálni, hanem az eredményre!
Az első lépés, végig gondolni, hogy mi az eredménye a vállalkozás-fejlesztési tevékenységünknek: Vagyis, milyen lesz a vállalkozásunk, amikor kész lesz? Mint egy késztermék? Ha vállalkozás maga is egy termék, akkor az egy "pénzcsináló gépnek" is tekinthető. Ennek a gépnek tervezhetően és folyamatosan kell termelnie a nyereséget, ráadásul a tulajdonos állandó, operatív beavatkozása nélkül (profit+szabadság).
Ön megtervezte már magának a kész vállalkozását? Mert minden vállalkozás ugyanúgy megtervezendő, mint az a termék, amit aztán a vállalkozás létrehoz. Hogyan kell kinéznie, hogy megfeleljen a profit + szabadság kritériumoknak? Ha nincs világos "kép" a vállalkozás-építés végeredményéről, akkor az soha sem fog oda eljutni. Ha a vállalkozás soha nem készül el - az sajnos azt jelenti, hogy rosszul csinálják. Ahelyett, hogy Ön nélkül működne, Ön miatt működik. (Persze ez csak akkor nem baj, ha Ön ezt kifejezetten így akarja!)
A vállalkozás ilyen szempontú megtervezése egy másfajta szemléletmódot feltételez. Ezt nevezem én a valódi vállalkozói szemléletmódnak. Az eredmény meg egy feltalálás számba menő újítás. Ugye nincs annál szebb az alkotó ember számára, mikor kitalál valamit és aztán látja, hogy működik! Ez a "nemcsak kitaláltam, de meg is valósítottam!" büszkeség jóleső érzése. A végső eredmény pedig a megvalósított teljesebb élet.
Kezdjünk el tehát a vállalkozásunkon dolgozni! Ez igazi stratégiai munka, a valódi vállalkozói munka, ellentétben a taktikai munkával. Mi a kettő között a különbség? Taktikai munka az, amit a nap folyamán meg kell tenni (telefonálás, tárgyalás stb.). Stratégiai az amit nem kell naponta megtenni - de ajánlatos 3 éven belül megtenni! Ilyen a vállalkozás átalakítása ahhoz a "képhez" amit kívánatosnak tartunk. Ilyen a valóban működő (az "önműködő") vállalkozás létrehozása, melyben egyes személyek helyett a kialakított rendszerek garantálják az eredményeket. A rendszerek szó hallatán pedig nem kell egyből a nagyvállalatra gondolni. Még az egyszemélyes vállalkozásnak is megvannak ugyanazok a rendszerei - csak kicsiben vagy rosszul kialakítottan.
Sajnos gyakran az utóbbi érvényesül. A tulajdonos - mivel csak ügyvezetőként látja magát a cégében - csak teszi a napi teendőket. Amint másképp kezdi szemlélni a vállalkozását, egy érdekes következtetés adódik! Kiderül, hogy ahhoz, hogy létrehozzon egy olyan vállalkozást, amely az életét szolgálja (profit + szabadság), nem kell különleges, világrengető ötlet, vagy lehetőség, csak egy: a vállalkozás hétköznapi, mindennapi teendőit kell egyedülálló módon csinálni! Hiszen minden vállalkozásban van értékesítési és irányítási folyamat. Van rendelés felvételi és teljesítési folyamat. Van pénz beszedési és alkalmazott felvételi folyamat. Függetlenül attól, hogy milyen vállalkozásról is van szó! Ezekkel a folyamatokkal van gond a legtöbb helyen.
Aki egyet éret ezzel, máris közelebb van a végcél megvalósításhoz. Hogy ne csak - vagy egyáltalán ne - ügyvezetőként irányítsa a cégét, hanem tulajdonosként is. Miért? Mert minden konjunktúrakutatás kimutatja, hogy vannak vállalkozók, akik optimisták a jövőjükkel, üzleti lehetőségeikkel kapcsolatban és vannak, akik nem, - a pesszimisták. Továbbá vannak vállalkozók, akik szinte csak azt mondják: "..ha lenne több pénzem/hitelem…", "…nem tudok jó embereket találni/megfizetni….", "…a konkurencia….", meg hogy "….recesszió…", "…adóterhek…" stb. Kilátástalan helyzetük okát tehát csak külső tényezőkben látják!
Érdekes módon vannak cégek, amelyek ilyen körülmények között is tudnak növekedni. De nem csak azért, mert nekik "kedvezőek azok a külső körülmények!" Mert ők a "helyzethez" úgy viszonyulnak, hogy alkalmazkodnak hozzá és nem a megváltozásukat várják! Az alkalmazkodás számukra meg azt jelenti, hogy állandóan változtatják/fejlesztik belső folyamataikat. Ők tudják, hogy ez rajtuk múlik, és mint ilyet, meg tudják csinálni (hogy külső, vagy belső erőforrással, az mindegy). Ezért aztán ők alkotják az optimista csoportot a konjunktúra elemzésekben.
Ezért aztán jobb lesz még ma elkezdeni az önműködő cég kialakítását, hiszen ha valami mást akarunk, akkor valami mást kell csinálni, mint amit eddig tettünk. Különben csak ugyanazt kapjuk, mint amit eddig is kaptunk.