A siker megtervezése Megjelent: Üzlet&Siker, 2003/5 sz. Június, 40-41 old.

A pénz, a profit - a nyereséges cég és a szabadság - önműködő cég - viszonyát elemezve egyértelmű, hogy mindkettő a vállalkozói siker része. A vita csak a fontosság megítélésében szokott lenni. Melyik a fontosabb? Melyik legyen az első, a megvalósítás sorában?
Sokan gondolkodás nélkül rávágják, hogy a pénz! Hiszen "ha sok pénzem lesz, akkor majd szabad leszek!" - vélik sokan. Ezért van az, hogy nagyon kelendő a "hogyan legyünk milliomosok" recept minden formája. Sajnos hamar megszerezhető a keserű tapasztalat, hogy vagy a recept nem működik, vagy ha mégis megnyílik az út a pénz előtt, a szabadság nem jön vele, marad a pörgés a mókuskerékben: "működtetnem kell a cégem, hogy működjön".
A probléma
Az okokat a siker fogalmának téves meghatározásában kell keresnünk. Ugyanis a nyereségesség hajszolása, erőltetése nem vezet az önműködéshez, a szabadsághoz. Amint a szabadság lesz a cél, az elsődleges, a vállalkozó, meglepődve veszi észre, hogy ha az önműködő szervezetén kezd el dolgozni, a nyereségesség is javul! Ez azért fontos felfedezés, mert ez az, ami működik. (És ami nem megy, azt ugye nem kell erőltetni!) Tehát triviálisan hangzik az igazság: a szabadságért kell dolgozni, a cégvezető szabadságáért és nem a pénzért, hiszen az úgyis jön a szabadsággal!
Mindez egyszerű és logikus. De mégis jön a ránc a homlokra, szorító érzés a gyomorba, hogy "én ezt nem tudom megcsinálni". De nemcsak a szabadságra vonatkozhat ez a borús gondolat, hanem szinte bármely célra, amit egy vállalkozó kitűzhet magának. Olyan ez, mint amikor a vállalkozó egy hegymászónak érezve magát mászik felfelé a hegycsúcs, vagyis a cél felé és közben egy kötélen súlyok húzzák a mélybe. A hegyoldal nehézségei az "objektív", külső nehézségek. A kötélen lógó teher pedig a "szubjektív", a belső nehézség. Amíg a vállalkozó könnyebben, vagy nehezen, de rendre megoldja a külső nehézségeket (piac, szabályzók, emberek, pénzügyek stb.), addig legtöbbször nem tud mit kezdeni a kötélen levő visszahúzó teherrel. Az egyes problémás helyzetekben felbukkanó belső bizonytalansággal, a "nem tudom megcsinálni" érzésével, ami érdekes módon általában "nem lehet megcsinálni"-vá fordul át!).
Lehetséges megoldások
Három jellemző megoldása szokott lenni az ilyen "kötélhúzásnak":
1, Hagyni, hogy a cél csendben "elhaljon". Ez a feladás, az ..á, mégse kell nekem.., a …mégse olyan fontos.. megalkuvása. Ez csak akkor okoz gondot, a elodázhatatlan célt adunk fel, mert hasonló, mintha a strandlabdát akarnánk a tenyerünkkel a víz alá nyomni. Az ilyen cél újra és újra felbukkan, nem hagy nyugodni.
2, "Kudarc kerülés". Ez a fel-nem-adás egyik esete. A mások és önmagunk nagyobb erőfeszítésre sarkallása a kudarc következményeinek elrettentő hatásai révén. A tipikus negatív motiváció: nem arra koncentrál, amit el akar érni, hanem arra, amit el akar kerülni (negatív cél). Nagyrészt küszködésből áll ez az út.
3, "Siker stratégia". Ez a fel-nem-adás másik esete. A mások és önmagunk "pszichés felajzása" azon az alapelven, hogy a mániákus összpontosítás, valamint az akadályok bármi áron való leküzdése (és ennek az "árnak" a készséges megfizetése!!) nélkül nincs siker. Ez a stratégia lényegében csak abban különbözik az előzőtől, hogy ekkor a küszködés kellemes színűnek tűnik - de csak addig, amíg nem veszünk tudomást a kifizetett "bármi árról"! Pontosan az "ár" az, ami miatt ez a siker nem gazdaságos!! Nem ajánlatos a "Tényleg megéri-e a hatalmas erőfeszítés?" kérdést feszegetni, mert legtöbbször "Elértem, de majd bele rokkantam!", "A munkában sikeres vagyok, de a magán/családi életemre nem mondhatom el!" "Hiába vagyok a munkámban sikeres, a "gyengeség érzésem" nem múlik el". Joggal vetődik fel a kérdés, - ami ennek a stratégiának az önellentmondását mutatja - hogy "miért nem működik a siker-stratégiám a saját gyengeségem esetén?"
Mindebből az derül ki, hogy akkor bárhogy is próbáljuk megoldani a kötélhúzást, nem lesz eredménye. Inkább úgy pontos, hogy ha ezen stratégiák között választunk, akkor valóban nem. Az egyetlen kitörési pont a céloknál van! Ugyanis, az önmagunkat vizsgáló kérdésre adódó válasz lehet az is, hogy "olyan vagyok, amilyen célokat magam elé tűzök, de az is állítható, hogy a megítélésem azon alapul, milyen célokat nem tűzök ki magamnak - egyáltalán nem tűzök ki, vagy csak vágyakozom rá". A vállalkozó hajlamos elhanyagolni az utóbbit, pedig például a szervezetlen vezető vállalkozása is azzá válik és ugyanígy, ha az igazgató kapzsi, munkatársai is hasonlóképpen cselekednek. Ha nem tudja pontosan, mit kezdjen a vállalkozásával, akkor az hamarosan korlátokba ütközik. Ha nem akar megtanulni a saját hatalma nélkül irányítani, akkor a vállalkozás sem lesz önműködő.
A valódi megoldás
Amikor tehát meg akarjuk tervezni a sikert, mindenek előtt a céljainkat kell rendbe tenni. Azért ne fogjuk fel drámaian: a cél nem a halál és az élet nem a küzdés maga. A cél a siker előfeltétele. Végig gondolta már szisztematikusan a céljait: a vállalkozáshoz kapcsolódót, a magánéletben fontosat, azt, amire csak vágyakozott és mindig csak halogatta, vagy amivel eddig egyáltalán nem törődött, még akkor sem, ha a lelke mélyén azért fontosnak tartotta?
Mindenek előtt meg kell gondolni, hogy mi az igazán fontos, hogy milyen új rendszert lehet ezekből létrehozni és hogyan lehet megteremteni ezek összhangját. Ha mindez rendben van, azzal már el is vágta az övéről lógó súlyos kötelet és minden erejét a hegyoldalra és a feljutás mikéntjére tudja fordítani. A csúcsra jutáshoz először a célokat kell rendbe tenni.

Vissza a Publikációkhoz