A megfelelő ember Megjelent: Üzlet&Siker, 2003/9 sz. November, 53-54 old.

Minden tulajdonos (és vezető) vágyálma a megfelelő ember. Ki könnyebben, ki nehezebben vagy egyáltalán nem találkozik vágyai - vállalkozásbeli vágyai - emberével. A közös ezekben a helyzetekben az, hogy a tulajdonos úgy érzi, vagy tudja milyen ember kell neki. Ezután viszont az utak elágaznak. A szerint, hogy a tulajdonos miként alkotta meg a fejében a megfelelő ember ideáját.
Az egyik esetben a tulajdonos végig gondolja, hogy mire (milyen emberre) van szüksége. Vagy egy már létező ember - netán feljavított - pótlásán gondolkodik, vagy új pozíció esetében "megkreálja" azt. És ezután már ömlik is belőle kívánságlista: szakmailag legyen jó, legyen becsületes, lojális, szeressen dolgozni, ne kérjen sokat, legyen kreatív, önálló, tudjon irányítani, közösségi ember legyen, stb. szinte a végtelenségig.
A pótlás annyiban realisztikusabb, hogy volt már egy létező ember, aki már működőképesen ellátta azt a feladatot. Az új pozíció esetében viszont teljesen az ideáké a terep. Leggyakrabban és öntudatlanul a tulajdonos saját maga (feljavított) klónját definiálja. És ezután kezdődik a lelkes és intenzív keresés.
A kérdezősködés az ismerősök (és azok ismerősei) között, az újságok álláskereső rovatainak böngészése, hirdetések feladása, fejvadász (ami gyakorlatilag toborzóiroda) megbízása stb. Majd az interjúk végeláthatatlan sora. Majd szerencsés vagy kompromisszumos esetben az alkalmazás. Majd a próbaidő. Majd a további egy-két év.
Ha sikerült, akkor minden rendben. De ha nem, akkor kezdődik minden elölről. De ekkor már kevesebb a lelkesedés és több az ilyen mondat: "semmit sem tud és mindent akar", "ez jó lenne, de túl sokat kér", "jónak látszott, de mégse vált be", és mintegy összefoglalva: "képtelenség megtalálni a megfelelő embert!".
A megfelelő ember megtalálása egy sorsszerű, véletlenszerű esemény lenne? Lutri?
Hát igen, valóban az. Ezt be kell ismerni. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a találati valószínűség jelentősen növelhető! De nem imádkozással, kesergéssel, és a jelöltek megváltozását várva. A jelöltek olyanok amilyenek. Van ilyen is (jó), olyan is (rossz). A találati valószínűség növelése egyedül rajtunk múlik! De aki azt hiszi, hogy ez a fenti technikák csiszolásán múlik, téved! Nem több pénz, nem jobb hirdetés, fejvadász kell hozzá.
Ebben az elsőnek nevezett esetben az az érdekes, hogy a tulajdonos szinte el sem tud képzelni más lehetőséget. Talán azért, mert csak annyit lát: "mit kell tennem - most?". Azért, mert mindig csak ennyit lát, vagyis a napi tennivalók sorát, napról napra….
A másik lehetséges út a megfelelő ember kereséséhez így nem a taktikai munka lesz, hanem a stratégiai (a részleteket lásd a 2003.03-i szám, 44-45 old: Profit +szabadság cikkben), amely már jóval az emberkeresés előtt kezdődik. Az alapvető különbség az, hogy ekkor a "megfelelő ember" ideájának megalkotása nem az emberkeresés folyamatának elején van, hanem a végén. Ez így lehet, hogy komplikáltnak hangzik.
Másképpen megközelítve, ha a megfelelő ember keresését a megfelelő ember meghatározásával kezdjük, akkor alacsonnyá tesszük a találati valószínűséget és ekkor csupán taktikai munkát végzünk. Viszont, ha valódi stratégiai munka folyik a cég életében, vagyis az önműködő vállalkozás kialakítása folyik, akkor sok olyan dolog (már előzetesen) megtörténik, amelyek eredménye a "megfelelő ember" ideájának megalkotása lesz. És csak ez után kezdődik az emberkeresés!
Ez a "megfelelő ember" idea nem ideális lesz, hanem reális. Nem vágyak vezérelte kép lesz. Az a cég egyes üzleti folyamatai által meghatározódnak meg, valamint ezeket a folyamatokat irányítani is tudó tulajdonos (vezető) tudásán alapulnak. A tulajdonos ugyanis a vállalkozása fejlődése során először embereket tanul meg irányítani. A növekedéssel eléri azt a méretet, ahol már a folyamatok (rendszerek) irányítását is meg kell tanulnia. E második lépcső nélkül marad az emberek irányítása. És a reménytelen keresés, ahol úgy érzi, hogy a jelentkezők vagy szépek, vagy okosak. Az "is" elérhetetlen marad - ekkor.
A "megfelelő ember" fogalma, a cég életében, a jól kialakított rendszereken múlik és nem a jelentkező személyes képességein. Ugyanis a reális "megfelelő ember" fogalmának sokkal több jelentkező meg tud felelni. Mert a reális "megfelelő ember" nem a kiváló képességű embert jelenti. Az átlagost!
Aki most ráncolja a homlokát, gondolja végig, hogy mit is az igazán fontos a számára: a kiváló képességű ember, vagy a kiváló teljesítmény? Ha az utóbbira szavaz - egyetértek! - akkor kiváló teljesítményt nemcsak kiváló emberekkel (akik, mint tudjuk nem is emberek, hanem fehér hollók) lehet elérni. Ráadásul a kiváló emberek is nyújthatnak rossz teljesítményt egy rossz rendszerben.
Viszont átlagos emberek is nyújthatnak kiváló teljesítményt - egy kiváló rendszerben! A jelölt olyan amilyen (leggyakrabban átlagos), az cég rendszere meg olyan, amilyenné kialakították (ritkán kiváló)! Tehát a megfelelő ember megtalálását jelentősen segíti a cég rendszereinek megfelelő kialakítása.

Vissza a Publikációkhoz