 |
 |
A recesszió nyertesei
(A teljes szöveg)
Megjelent a Vezetői tudás - HR évkönyvben, a
Humán erők kiadásában, a
2004 sz. 19 oldon, ahol rövidítve látható. |
Azt hallom, "a tanácsadói piac beszűkül, a Kamara által készült felmérés és más kutatások szerint is csökken a megbízások száma, különbözo területeken túlkínálat alakult ki. Beszűkülnek a források, már aláírt megrendeléseket vonnak vissza, egyre nehezebb munkához jutni."
Mit tesz ilyenkor a tanácsadó? Mindenek előtt újít! Mert a recesszió nemcsak csődbejutást eredményezhet, hanem egy új kreatív szakaszt is, aminek eredménye a megoldás és a megerősödés.
Mi az innováció "tárgya"? A gondolkodás(-mód) és a cselekvés. Sok tanácsadó birtokában van a megfelelő tudásnak és ekkor az a gond, hogy nem csinálja, amit tud (pl. marketing fogások, értékesítési technikák, termékfejlesztés, kintlévőség kezelés stb.). De ide tartozik még az is, hogy "tudja, hogy nem tudja", és mégse kér tanácsot, csak kérdezősködik mindenfelé. Meg összedugja a fejét a sorstársaival - akik szintén nem tudják a megoldást. Ahelyett, hogy hatékony lenne: szakemberhez fordulna. A tradicionális piaci gazdaságokban nagyon intenzív a tanácsadói szakma belső piaca is: a tanácsadóknak tanácsadó kliensük is van, szinte önálló iparágként.
Mi az ami megakadályozza ebben? A saját gondolkodásmódja. Mindenekelőtt az, ahogy önmagára tekint. Ezt jól kifejezi az a válasz, amit arra kérdésre ad, hogy "neki, mint vállalkozónak mi a terméke?". Ha ugyanis azt mondja (és gondolja), hogy az ő terméke egy szolgáltatás (és itt nevén nevezi azt), akkor rossz úton jár! Mert a vállalkozó terméke: maga a vállalkozás! Az, hogy a vállalkozás mivel foglalkozik, ebből a szempontból teljesen indifferens! (Ezt nevezem és valódi vállalkozóiszemléletnek, nem azt, hogy valaki elkezd egy vállalkozást.)
Tehát a vállalkozó dolga egy nyereséges, tervszerűen, folyamatosan növekvő céget előállítani. Ezért igaz az a mondás, hogy a vállalkozó ne a vállalkozásban dolgozzon, hanem a vállalkozásán! (Még akkor is, ha történetesen egyedül van!) Más szavakkal megfogalmazva: ne ügyvezetőként akarjuk irányítani a cégünket, hanem tulajdonosként!
Tehát, ha a tanácsadó azonosítja magát a vállalkozása termékével, akkor menthetetlenül bezárja magát a saját "dobozába" (és teszi, csak teszi a mindennapi ügyvezetői teendőket). Noha köztudott, hogy ki kell törni a dobozból, azért eleinte ez teljesen érthető, hogy elkövetődik ez a hiba. Azért, mert a vállalkozások nagy része úgy indul, hogy valaki ért valamihez (egy szakmához) és elindít egy vállalkozást erre a szakmára alapozva. A téves alapfeltevés itt az: "ha jó vagyok a szakmában, akkor jó leszek a vállalkozásban is." Aztán - főleg recesszió idején - jön a keserű tapasztalat: a kettő nem függ össze! A vállalkozás is egy önálló szakma, amit szintén meg kell tanulni. Ez a tanulás meg nem csupán a mind jobb ügyvezetői irányítást jelenti. Ezt a tulajdonosi irányítással lehet elérni - hiszen a tulajdonos vállalkozó, az ügyvezető meg nem vállalkozó, hanem alkalmazott.
Még egy gond van ezzel a termék-önazonosítással. A tanácsadó viszonya nemcsak a saját vállalkozásához lesz ellentmondásos, hanem a konkurenseiéhez is! Talán ezért van egyedülállóan intenzív kapcsolatrendszer ezen a piacon a konkurensek között. Mert ebben a kérdésben a vezérelv a szakma és nem a vállalkozás, az üzlet. (Ezzel persze nem azt mondom, hogy kíméletlen versenybe kell kezdeni, hanem csupán azt, hogy sokat segíthet a szakmának az üzleti szempontú rendbetétele. Mind kifelé a kliensek felé, mind a "belső" piacon)
Azt tanácsolom a tanácsadóknak, mielőbb rakjanak rendet ezen fogalmak között. Hiszen csak így tudják kezelni azt a csaknem tudathasadásos állapotot, amelyet a tulajdonosi és alkalmazotti (ügyvezetői), vagy a szakmai és az üzleti érdekellentét okoz.
Amint a vállalkozó-tanácsadó másképp kezdi szemlélni önmagát kezdi a vállalkozását is másképp látni. Ekkor érdekes következtetés adódik! Kiderül, hogy ahhoz, hogy létrehozzon egy olyan vállalkozást, amely megfelel a már említett kritériumoknak, nem kell különleges, világrengető ötlet, vagy lehetőség, csak egy: a vállalkozás hétköznapi, mindennapi teendőit kell egyedülálló módon csinálni! Hiszen minden vállalkozásban van értékesítési és irányítási folyamat. Van rendelés felvételi és teljesítési folyamat. Van pénz beszedési és alkalmazott felvételi folyamat. Függetlenül attól, hogy milyen vállalkozásról is van szó! Ezekkel a folyamatokkal van gond a legtöbb helyen.
Miért fontos ezt észrevenni? Mert minden konjunktúrakutatás kimutatja, hogy vannak vállalkozók, akik optimisták a jövőjükkel, üzleti lehetőségeikkel kapcsolatban és vannak, akik nem, - a pesszimisták. Továbbá vannak vállalkozók, akik szinte csak azt mondják: "..ha lenne több pénzem/hitelem…", "…nem tudok jó embereket találni/megfizetni….", "…a konkurencia….", meg hogy "….recesszió…", "…adóterhek…", "…kamatlábak…" "…korrupció..."stb. Kilátástalan helyzetük okát tehát csak külső tényezőkben látják!
Érdekes módon vannak cégek, amelyek ilyen körülmények között is tudnak növekedni. De nem csak azért, mert nekik "kedvezőek azok a külső körülmények!" Mert ők a "helyzethez" úgy viszonyulnak, hogy alkalmazkodnak hozzá és nem a megváltozásukat várják! Az alkalmazkodás számukra meg azt jelenti, hogy állandóan változtatják/fejlesztik belső folyamataikat. Ők tudják, hogy ez rajtuk múlik, és mint ilyet, meg tudják csinálni (hogy külső, vagy belső erőforrással, az mindegy). Ezért aztán ők alkotják az optimista csoportot a konjunktúraelemzésekben. Ők azok, akik - nemcsak - a recesszió nyertesei lesznek. Egy percet sem lehet késlekedi, mert az egész mezőny sosem állhat fel a dobogóra!
Vissza a Publikációkhoz
|
 |
|
